Tartós eredményeket hozott a túzokvédelem fél évszázada

Tartós eredményeket hozott a túzokvédelem fél évszázada

Az átfogó védelmi intézkedéseknek hála sikerült stabilizálni a túzokállományt Magyarországon, a legutóbbi felmérésen a fokozottan védett faj csaknem 1600 egyedét regisztrálták a mesterek Magyarországon – hangoztatta Balczó Bertalan, az Agrárminisztérium (AM) természetvédelemért felelős helyettes államtitkára az AM közleményében.

A túzok (Otis tarda) a Föld legnagyobb tömegű röpképes madárfaja, éppen 50 évvel ezelőtt, 1971-ben kapta meg a legmagasabb szintű védelmet.

Az információ alapján a túzok védelme komplex és sokrétű feladat, mivel a faj fennmaradása nagyszámú tényezőtől függ. Mivel mezőgazdasági környezetben, talajon fészkelő madárról van szó, olyan változatos agrártájban találja csak meg életfeltételeit, ahol a tradicionális, környezetkímélő és emberléptékű gazdálkodási formák vannak jelen.

Balczó Bertalan nyomatékosította: csak olyan rendszerszintű megközelítés lehet sikeres példának okáért az agrár-környezetgazdálkodási programok kidolgozásakor, ami a gazdákkal való együttműködésre alapoz, és közben szem előtt tartja a túzok, továbbá más mezőgazdasági területhez köthető természeti értékek ökológiai igényeit is. Ezáltal a természetvédelmi célkitűzéseket eredményesen megvalósítva lehet alakítani a földhasználatot.

A puszta egyik legpompásabb madarának tartott faj egykor egész Eurázsiában megtalálható volt, ám a vadászat és az élőhelyének átalakulása a kipusztulás szélére sodorta, ezáltal ma nemzetközileg veszélyeztetett és Magyarországon is a legmagasabb szintű védelemben részesül. Az elmúlt fél évszázadban átfogó intézkedések és széles összefogáson alapuló szakmai munka zajlott a túzok megmentése érdekében.

A dévaványai Túzokvédelmi Állomás 1978-ban alakult meg, akkorára a mesterek felismerték, hogy a fajt veszélyeztető tényezők jellege folytán az élőhelyi védelem mellett jellegzetes szintű védelemre is szükség van.

A közleményben Szél Antal István, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi területfelügyelője felidézte azt, hogy a Dévaványai Túzokvédelmi Állomás eredendően a veszélyeztetett fészkekből mentett tojások keltetése, a fiókák felnevelése és visszavadítása céljából létesült, ám napjainkban már jóval összetettebb feladatot lát el a keletpannon régió túzokvédelmében.

A fészekmentések gyakorlata, a rendszeres adatgyűjtések, az jellegzetes jelölések eredményei, a akadémiai kutatások publikálása, a területek adottságaihoz igazodó mező- és vadgazdálkodási gyakorlat használata, sőt még az érintett társadalmi csoportokkal megvalósuló együttműködések jártasságai egyértelművé tették, hogy komplex stratégiára van szükség a hazai természetvédelem ikonikus madarának megóvása érdekében. 1988-ban létrejött a Túzokvédelmi Munkacsoport, amely a hazai túzokvédelemben aktívan részt vállaló szervezeteket tömöríti. Az AM mellett 6 nemzeti park igazgatóság (a Bükki, a Duna-Ipoly, a Fertő-Hanság, a Hortobágyi, a Kiskunsági és a Körös-Maros nemzeti park igazgatóságok) a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület és a Soproni Egyetem is állandó tagja e szakértői csoportnak.

Magyarország Európai Uniós csatlakozásával és a Natura 2000 hálózat kijelölésével az ezelőtt felaprózódott és országos viszonylatban is kritikus méretűvé zsugorodott túzokélőhelyek újabb fogyatkozása ugyan megállt, ám az állomány megerősítéséhez újabb lépéseket kellett tenni az élőhelyek megőrzése kapcsán. A túzok védelmét hazai és uniós költségvetésű programok is támogatják, az AM társfinanszírozásában megvalósuló, „A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában” titulussal rendelkező LIFE program előtérbe állított célja, hogy szorosabbra fűzze az együttműködést a fokozottan védett faj megóvásában érintett csoportokkal, ezáltal példának okáért a mező- és vadgazdálkodókkal, vagy éppen az áramszolgáltatókkal, tudniillik a légvezetékek földkábelre cserélése nagyban támogatja a madarak szabad mozgását.

Az elmúlt fél évszázad eredményeinek hála a túzokélőhelyek fogyatkozása megállt, az állomány stabilizálódott és mára már a túzok legnagyobb egybefüggő közép-európai fészkelőállománya a Kárpát-medencében, azon belül is Magyarországon felfedezhető. A Kárpát-medencei túzokállomány igazoltan 2200 fölé emelkedett, csaknem 200 példánnyal többet regisztráltak, mint ezelőtt.

A közleményben Lóránt Miklós, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi területfelügyelője azt mondta: elmondhatják, hogy napjainkban már elegendő információval és szakmai ismerettel rendelkeznek ahhoz, hogy jól tervezni tudják a védelem gyakorlatát és kiszámítható legyen annak eredményessége. Jól ismertek azok a kulcsfontosságú területek, ahol alkalmazható kezeléssel, a rendelkezésre álló források összpontosításával, tényleg jelentősen hatékonyak tudnak lenni.

mti