Nemesítéssel növelik a búza rostanyagtartalmát az egészség megőrzése érdekében az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) Mezőgazdasági Intézetének kutatói.
Az ATK Mezőgazdasági Intézetének munkatársai csaknem 10 éve dolgoznak rostanyagban gazdagított gabonafélék nemesítésén, a rostanyagok merthogy meghatározó szerepet játszanak egészségünk megőrzésében. Amíg ezek oldhatatlan része például a bélmozgást és a karcinogének megkötését támogatja eredményesen, addig az oldható rész csökkenti a koleszterinszintet és a glükóz abszorpcióját a vékonybélben, ezáltal közvetett módon hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a 2. típusú diabétesz kockázatának a csökkentéséhez.
Egyes rostanyagok (példaként rezisztens keményítő) szelektíven táplálják a vastagbél jótékony baktériumait, serkentik azok szaporodását, vagyis prebiotikumként működnek – olvasható az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) közleményében.
Mint írják, a kutatócsoport két megközelítésben indította el a búza rostanyagtartalmának növelését célzó kísérleteit. Az egyik út az emberi emésztésnek elnyűhetetlen, úgynevezett rezisztens keményítő mennyiségi arányának növelését célozta meg a búzában, miközben a másik megközelítésben a sejtfalalkotó poliszacharidok, közülük is legfőképp az arabinoxilánok mennyiségét növelték a tudósok.
Forrásként egy olyan kínai búzagenotípust használtak a tudósok, melynek lisztje két-háromszor annyi vízoldható arabinoxilánt tartalmazott, mint a többi 150 vizsgált fajta. Ez a tulajdonság egyben jól öröklődőnek is bizonyult, így ezt a változatot közvetlenül is fel lehetett használni nemesítési célokra – írják.
A beszámoló alapján a nemesítés folyamatát nagymértékben gyorsíthatja, ugyanakkor a szelekciót is hatékonyabbá teheti az olyan molekuláris markerek azonosítása, amelyek a magas rostanyagtartalommal kapcsoltan öröklődnek.
Az információ alapján tizenöt éve folynak kísérletek az ilyen jellegű markerek azonosítására, eddig kevés sikerrel. Egy internacionális együttműködésben a kutatócsoport által megalakított egyik nagy arabinoxilán-tartalmú populáció felhasználásával sikeresen azonosítottak egy olyan markert, amely eredményesen hasznosítható a kínai forráséhoz hasonló, magas arabinoxilán-tartalmú búzatörzsek szelekciójára.
A búza rostanyagtartalma mennyiségi tulajdonság, ezt az értéket nagy mértékben befolyásolják a környezeti behatások, különösen a hő és a szárazság, amelyek a klímaváltozás velejárói. Így a szakemberek több éves kísérletben vizsgálták az évjárat és a genotípus, továbbá a hő- és a szárazságstressz hatását a rostanyagok volumenére és összetételére vonatkozóan.
Annak érdekében, hogy újabb génforrásokat azonosíthassanak, a tudósok vizsgálták az Aegilops (kecskebúza) vadbúza-fajból származó kromoszómák addíciójának a búza rostanyagtartalmára és -összetételére kifejtett hatását is.
Az információ alapján a kutatások eredményeként sikerült 15 százalékkal növelni a búzakeményítő amilóztartalmát, ezzel ugyanakkor számottevően növekedett a rezisztens keményítő volumene is, huszonegy százalékos növekedést értek el ezenkívül a búza egész arabinoxilán-tartalmában és 49 százalékot a vízoldható részben.
Bizonyították azt is, hogy a vízoldható arabinoxilán-tartalom jól öröklődő tulajdonság. Ezenkívül kimutatták, hogy a környezeti stresszfaktorok hatására a rostanyagkomponensek összetétele és ezzel a készüléke is megváltozik, illetve hogy az Aegilops vadbúza-faj 5-ös és 7-es számú kromoszómáinak addíciója képes növelni a búza rostanyagtartalmát – áll a közleményben.
mti