Kis mennyiségű folyékony víz megjelenését modellezték a Mars egész felszínén az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Csillagászati Intézetének kutatói. Eredményeik alapján tavasszal és nyári hónapokban, a késő esti és kora hajnali órák lehetnek erre megfelelőek, és az északi féltekén nagyobb kiterjedésben jelenhet meg a folyékony víz, mint a délin.
A CSFK információja alapján a Csillagászati Intézet munkatársai, Pál Bernadett és Kereszturi Ákos a kutatás alatt higroszkópos sókat vizsgáltak, amelyek közvetlenül a légkörből kötik meg a vízpárát, és folyékony sós vizes oldatot képesek alkotni.
A földön kívüli élet lehetőségeit célzó kutatások egyik fő célja az élet részére elengedhetetlen folyékony víz jelenlétének kimutatása. A Marson évmilliókkal ezelőtt még nagyobb mennyiségben volt víz, viszont a gyenge gravitáció és a mágneses védőburok, vagyis magnetoszféra hiánya okán ennek nagy része mára az űrbe szökhetett.
A bolygó maradék vízkészletei manapság vízpára, ezenkívül túlnyomó részben jég formájában vannak jelen. A Marson uralkodó hideg (átlagosan -60 Celsius-fok) és roppant alacsony légnyomás következtében, ha biztos, hogy meg olvad a felszíni vízjég, hamar elpárolog vagy jégből egyből gáz fázisba szublimál, és nem képes stabilan megmaradni folyékony halmazállapotban. Sós vizes oldatok ellenben jóval alacsonyabb hőmérsékleten is folyékonyak lehetnek.
Az információ alapján a Mars felszínén a Phoenix űrszonda, később ugyanakkor a Curiosity marsjáró is kimutatott eltérő perklorát sókat, amelyek erősen higroszkópos tulajdonságaik okán támogatják az elfolyósodás folyamatát. Ennek esetén a szilárd halmazállapotú só olyan sok vizet vesz fel, hogy folyékony anyaggá válik. Marsi helyszíni kísérleteket eddig nem végeztek, mindent összevetve a jelenség egyelőre főként számítógépes modellezéssel vizsgálható. Az elképzelések alapján első alkalommal 2023-ban az európai ExoMars program fogja vizsgálni a Marson az elfolyósodást.
Mint írják, a Rosalind Franklin-rovert szállító orosz Kazacsok leszállóegységen kap helyet a HABIT (HabitAbility: Brine Irradiation and Temperature) műszeregyüttes BOTTLE nevű kísérlete (Brine Observation Transition To Liquid Experiment). Ez az a műszer, amelyiknek munkájában a CSFK magyar kutatói is közreműködnek, és amely különféle só párafelfogó képességét fogja vizsgálni.
Egy adott sós vizes oldat megjelenésének minimum feltétele a kellő hőmérséklet és légköri páratartalom-értékek elérése, amely minden sóra eltérő. A pillanatnyi magyar kutatásban vizsgált magnézium-perklorát és kalcium-perklorát már roppant alacsony, -70 Celsius-fok körüli hőmérséklet felett folyékony lehet, ha elegendően magas a páratartalom.
„Évek óta foglalkozom a folyékony marsi víz megjelenési lehetőségeinek modellezésével, az első igazi marsi kísérleti eredményekből mindazonáltal rengeteget tanulhatunk ezt követően”- idézik a közleményben Pál Bernadettet, a CSFK Csillagászati Intézetének doktorandusz kutatóját, az Icarus című szakfolyóiratban online januárban, nyomtatásban mindazonáltal áprilisban megjelenő cikk vezető szerzőjét.
A magyar szakemberek eredményei alapján egy egész marsi évet vizsgálva tavasztól késő nyárig mindkét féltekén megjelenhet a kálcium-perklorát vizes oldata. Helyi marsi időben erre késő estétől a kora hajnali órákig van esély, és hajnali egy óra körül jövendölhető legnagyobb valószínűséggel. Az egész bolygófelszínt vizsgálva a késő esti órákban az északi féltekén, a 30. szélességi fok feletti területeken csaknem bárhol megjelenhetnek elfolyósodott sók, a hajnali órákban mindazonáltal nagy medencék (Acidalia Planitia és Utopia Planitia) rajzolódnak ki érdekes területekként.
A közleményben kiemelik, hogy az ExoMars rover tervezett leszállóhelye, az Oxia Planum mind a késő esti, mind a kora hajnali órákban ideális színtere lehet a folyékony vízfázis megjelenésének. A déli féltekén mindazonáltal a visszahúzódó évszakos jégsapka peremén jelenhet meg átmenetileg kis mennyiségű folyékony víz.
mti