Fénysorompóval segítenének a dunavirág nevű kérészfajnak rajzás közben a víz felszíne fölött maradni az ELTE és az MTA kutatói, hogy a védett rovarok ne az aszfaltozott útra rakják le petéiket – közölte az ELTE.
Kezdetét vette a dunavirág nevű (Ephoron virgo) védett kérészfaj rajzása Magyarországon. A hidak vagy folyópartok világító fényforrásaihoz vonzódó és azok körül órákig rajzó dunavirág egyedek rendkívüli „tánca” ebben az évben meglehetősen korán, már július végén, augusztus elején megindult, és több helyszínről jelentettek lenyűgöző kérészrajzást a Dunán, emellett az Ipolyon – olvasható az egyetem honlapján.
A dunavirág egy védett kérészfaj, mely az 1960-as évek után évtizedekre eltűnt a Dunából a víz szennyezettsége okán. 2010 utáni visszatérése a vízminőség egyértelmű javulására utal, ám ezzel egy eddig nem vizsgált összetett ökológiai csapdára is fény derült.
A kérész nőstények a párosodás után úgynevezett kompenzációs repülésbe kezdenek, amikor is a folyó középvonala felett a folyásiránnyal szemben repülnek pár kilométert, mielőtt lerakják petéiket.
Repülésüket a vízről visszavert vízszintesen poláros fény vezérli. Ha útjukat egy híd keresztezi, annak tükörképe eltünteti e folytonos poláros jelet, így a kérészek megszakítják kompenzációs repülésüket. Mivel a dunavirág rajzása sötétedés után történik, a hidak és a part közúti lámpái magukhoz vonzzák a kérészeket, ahol azok kifáradva a lámpák alatti aszfalt útra szállnak le. Ezt tévesen víznek érzékelik a róla visszavert erősen és vízszintesen poláros fény okán, és petéiket emiatt nem a vízbe rakják, hanem az aszfalt útra, ahol azok kiszáradva elpusztulnak.
A tudósok alapján mivel rajzáskor egy adott helyszínen sokmillió egyed lehet érintett, mindent összevetve a természetvédelmi kár óriási. Az elpusztult és eltaposott kérészek tetemei gyakran egybefüggő síkos réteget alkotnak, ami közlekedésbiztonsági szempontból igen balesetveszélyes.
A probléma megoldására a legkézenfekvőbb megoldás a közvilágítás lekapcsolása lenne a rajzás időszakára, ez ellenben forgalmas útszakaszokon újabb közlekedésbiztonsági kockázatot okozna. Alternatív megoldásként az ELTE Természettudományi Kar Biológiai és Fizikai Intézetének, emellett az MTA Duna-kutató Intézetének munkatársai – Kriska György biológus, Egri Ádám biofizikus, Száz Dénes biofizikus, Horváth Gábor biofizikus és Farkas Alexandra környezetkutató – egy olyan fénysorompó kialakításán dolgoznak, amely a kérészeket a víz felszíne fölött tartva gátolja, hogy a kérésztömeg a folyót elhagyva a part menti vagy a hídon található közlekedési lámpákhoz repüljön.
A fénysorompó több prototípusának tesztelése azt mutatja, hogy kisebb hidaknál eredményesen funkcionál az elképzelés. Az első éles fénysorompórendszer kiépítése Tahitótfalunál valószínűsíthető 2019-ben – olvasható az ELTE honlapján.
mti