Bronzkori kerámiatöredékek, egy kisgyermek maradványai, szarmata és Árpád-kori településrészletek, ezenkívül ritkaságnak számító török kori, a rácokhoz köthető leletek kerültek elő Bácsbokod határában – tájékoztatta Lukács Nikoletta ásatásvezető régész a sajtó képviselőit.
A Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa kijelentette: Bácsbokod déli határában, a Sole-Mizo Zrt. új szennyvíztisztító telepének építését megelőzően csaknem ötezer négyzetméteres térségben végeztek megelőző régészeti feltárást.
Kiemelte, a négy elkülöníthető korszakból a legrégebbi, a bronzkorra tehető egy-két sekély gödörből főként apró, kézzel alakított kerámiatöredékek és nagy mennyiségű állatcsont bukkant fel.
Az ásatások esetén a régészek – a még éppen létező tejfogai alapján – egy nagyjából öt-hat éves gyermek maradványait is feltárták. A csontváz helyzetéből nyilvánvalóan kiderült, hogy nem temették el, a hason fekvő test mivel teljesen hozzá volt simulva a gödör falához.
A későbbi szarmata korból egy-két, az időszámításunk utáni 2-3 századból származó, földbe mélyített épületre és kültéri kemencékre találtak. A településrészletre utalnak a gabonatároló vermek is, amelyeket később hulladéklerakóként használtak.
A népcsoportra sajátos, hogy már ismerte a korongolás technikáját, ezáltal már jobb minőségű, szimmetrikus formájú, a kiégetés módjától függően szürke és vörös gyorskorongolt kerámiákat is használtak – nyilatkozott a régész.
Lukács Nikoletta hívta fel a figyelmet: az 1880-as években az aktuális ásatás helyétől északi irányba feltártak egy Árpád-kori temetőt és egy hasonló korú templom helyét is ismerik. A mesterek már akkor úgy gondolták, hogy a temetőtől délebbre fekhet maga a helység. Az aktuális leletek – a gabonatároló gödrök, és a földbe mélyített létesítmények, amelyekben épített, boltozatos kemencék figyelhetők meg – ennek lehetnek bizonyítékai. Az okleveles adatok alapján ugyan némileg keletebbre tehető az Árpád-kori Bokod falu, de elképzelhető, hogy ezúttal a helység egyik szélét találták meg.
A régész nyomatékosította, a környéken ezek az első olyan Árpád-kori leletek, amelyek településre utalnak.
A feltárás negyedik, legszámottevőbb korszaka a török korra tehető. Két, nagyméretű, földbe mélyített ház bukkant fel, amelyeknek jól rekonstruálható ezután a készülékük. Jól megfigyelhetőek rajtuk a bejáratok, a tetőtartó fák helyei, és mindkettő centrumában egy-egy magasított sütőfelületű kemence.
A sok fémtárgy – főként szerszámok vasalásai, mezőgazdasági szerkentyűk – mind arra utalnak, hogy az házak valamikor műhelyek lehettek.
Az egyik épületből egy a rácokhoz köthető ezüst pecsétgyűrű is előkerült, de találtak balkáni eredetű kerámiákat is, többek között kézzel alakított sütőharangokat, melyet ugyancsak a törökökkel érkező balkáni népek hoztak magukkal a török korban. A mester kiemelte, azért rendkívüli ez a feltárás, mert rác temetőket ezelőtt ugyan már találtak Magyarországon, több palánkvár is előkerült, ahol felfedezhetőek voltak nyomaik, és az írásos forrásokban is megjelennek, de ilyen hétköznapi, falusias környezetben még nem találtak hozzájuk köthető leleteket ezelőtt.
Lukács Nikoletta közölte: a feltárt régészeti objektumok a restaurálást követően – melyet a kecskeméti múzeumban végeznek el – a bajai Türr István Múzeumba kerülnek.
mti