Nem egy időben zajlott le a szárazföldön és az óceánban a földtörténet legsúlyosabb tömeges kihalása 252 millió évvel ezelőtt, a perm időszak alkonyán – állapították meg tudósok a Dél-afrikai Köztársaságból és Ausztráliából származó ősmaradványok korának felülvizsgálata nyomán.
A késő perm időszak állatvilágának eltűnése után nem sokkal élt gerincesek fosszíliáinak újbóli kormeghatározása azt mutatta, hogy azok az ökoszisztémát érintő változások, amelyek végül a szárazföldi gerinces fajok 70 százalékának kipusztulását eredményezték, a szárazföldön több százezer évvel ezelőtt kezdődtek meg, mint az óceánban – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A nyílt vizekben később bekövetkező tömeges kihalás, amely a tengeri fajok csaknem 95 százalékát érintette, több tízezer év alatt mehetett végbe.
Noha a tudósok döntő része úgy véli, hogy a perm időszak alkonyán bekövetkezett kihalási esemény elsődleges oka vulkánkitörések egy szériája volt egy több mint egymillió éven keresztül tartó időszakban a mai Szibéria területén, a déli féltekén bekövetkezett szárazföldi, valamint az északi féltekén végbement tengeri kihalás közti időbeli eltolódás eltérő kiváltó okokat sejtet.
“Az emberek döntő része azt gondolta, hogy a szárazföldi összeomlás ugyanakkor kezdődött, mint a tengeri kihalás és, hogy ez egyidejűleg ment végbe a déli és az északi féltekén” – mondta Cindy Looy, a Kaliforniai Egyetem berkeley-i intézményének paleobotanikusa.
“Az a tény, hogy a nagy változások nem párhuzamosan zajlottak az északi és a déli félgömbön, tekintélyes hatással van a kihalási esemény okait fejtegető hipotézisekre. Egy óceánban lezajló kihalási eseménynek nem feltétlenül ugyanazok az okai vagy a menete, mint egy szárazföldön bekövetkezőnek” – érvelt a mester.
Looy és kollégái a Nature Communications című folyóiratban publikálták eredményeiket.
mti